Rosencrantz és Guildenstern halott

„Mi a kedvenc műfajunk? Tragédia, uram. Halál és homály, egyéni és egyetemes, váratlan és leleményes bonyodalmak, melodráma lánynak öltözött fiúkkal, minden szinten, beleértve a kétértelműt is. Elvisszük önöket egy másik világba, és szolgálhatunk kísértetekkel és csatákkal, kard-ki-kard hősökkel, gazemberekkel, tőrrel és tőrbecsalással, meggyötört szerelmesekkel, hűtlen hitvesekkel – sőt, in flagrantival is, jó pénzért, de ez már a realizmus rovatába tartozik, és persze, felárral számoljuk.”

Az Apertúra színpadra viszi Tom Stoppard legismertebb színművét, amelyben Hamlet, a dán herceg két gyermekkori jóbarátja szemszögéből kapunk betekintést William Shakespeare legtöbb halottat felvonultató tragédiájába.

Rosencrantz és Guildenstern úton vannak Helsingőr felé, egy különös helyen, ahol a feldobott pénzérmék csak fejjel felfele érnek földet, ahol lehet, hogy kizökkent az idő, és ahol feltűnik egy csapat tragédiajátszó is, akik bármit és bárhogyan eljátszanának, csak akadjon néző, aki nézi. Közben a két főhős számára sokkal több a kérdés, mint a válasz: hogyan kerültek ide? Miért vannak úton? Pontosan honnan fúj a szél? Mi a különbség a sólyom és a gém között?

És egyáltalán: mi az ő szerepük ebben az egészben?